Volt egyszer egy család Texasban, és rengeteg cserepes palántájuk volt. Egyik nap hűvösre fordult az idő, és hogy meg ne fagyjanak a növények, a feleség kezdte behordani őket a házba. A palánták egyikén egy pici kis sikló bújt meg. Ahogy a szobában megmelegedett, hirtelen csúszni-mászni kezdett, aztán a heverő alá menekült. A feleség mindezt látta, sikolya pedig velőtrázó volt.
A férj a zuhanyzóból anyaszült meztelenül rohant be a szobába.
Hitvese reszketve közölte vele, hogy kígyó van a heverő alatt, mire ő négykézlábra ereszkedett, és körülnézett. Ugyanekkor jött be a szobába a család kedvenc kutyája, aki játékból, vagy talán köszönésképpen hideg és nedves orrával megbökte emberünk csupasz hátsóját. A férj azonnal elájult, azt hitte ugyanis, hogy megmarta a kígyó.
Szegény asszony szentül meg volt győződve róla, hogy férje szívinfarktust kapott. Azon nyomban kihívta a mentőket. Az ájult embert hordágyra tették, és éppen vitték volna ki a szobából, amikor a kígyó ismét előbújt. Ezt látva az egyik mentősegéd első ijedtségében hirtelen elengedte a hordágy fogantyúját. Nos, akkor tört el a férfi lába, kórházba kellett vinni. Viszont a kígyó még mindig bent volt a lakásban, a feleség tehát áthívta a szomszédot, hogy segítsen.
A hős szomszéd megígérte, hogy elkapja a siklót. Hozzáértéséről így adván tanúbizonyságot, egy összecsavart újságpapírral felfegyverkezett, és elkezdett bőszen össze-vissza csapkodni a heverő alatt. Rövid idő elteltével úgy döntött, hogy a kígyó már nincs a szobában, és ezt közölte is a háziasszonnyal, aki végre megnyugodva, de fáradtan roskadt le a heverőre. Viszont alighogy keze a párnák mögé csúszott, érezte, hogy ott bizony egy kígyó ficánkol! Sikolya ismét velőtrázó volt, de ezúttal el is ájult, a sikló pedig rutinosan újra a heverő alá menekült. A szomszéd az ájult nőn azonnal elkezdte a szájból-szájba lélegeztetést. Eközben érkezett meg bevásárló körútjáról hős szomszédunk felesége, aki a látványtól - miszerint férje a fekvő szomszédasszonyt csókolgatja - rettenetesen felbőszült, és egy szatyor konzervdobozzal hátulról úgy fejbevágta hitvesét, hogy az rögtön elájult. Szétrepedt fejbőrét késobb több öltéssel kellett összevarrni.
Újra mentőt hívtak, akik megállapították, hogy a sérültet kórházba kell szállítani, és kimentek a hordágyért. Közben a zajra magához tért az ájult háziasszony, és amikor meglátta a földön fekvő, eszméletlen szomszédot, szentül hitte, hogy őt is megmarta a kígyó. Kiment tehát a konyhába, fogott egy üveg pálinkát, és jóindulatúlag kezdte beletölteni az emberbe. Közben megjöttek a rendőrök. A pálinkától bűzlő, ájult ember láttán részeges családi verekedésre gyanakodtak. Mindenkit le akartak tartóztatni, miközben a két asszony hevesen próbálta elmagyarázni, hogy az egész felfordulás egy rohadt kígyó miatt van. A még mindig ájult férfi és megszeppent felesége a mentőkkel távozott. A kis sikló közben kimászott a heverő alól. Erre az egyik rendőr fegyvert rántott, és lőtt. A kígyót ugyan nem találta el, de az eltévedt golyó kitörte a heverő mellet álló dohányzóasztal lábát. Az asztal felborult, a lámpa lecsúszott róla, az izzó eltört és felgyújtotta a függönyt. Erre a másik rendőr - hogy a tüzet eloltsa - hevesen csapkodni kezdte az égő függönyt, de olyan ügyetlenül, hogy kiesett az ablakon a hátsó udvarra. Ott ráesett a család kedvenc kutyájára, az meg a nagy ijedtségtől úgy megvadult, hogy elkezdett össze-vissza ugrálni, végül kirohant az utcára, ahol egy autós ugyan kikerülte, de emiatt nekiütközött a parkoló rendőrautónak, és az rögtön ki is gyulladt. Eközben az égő függönyről a tűz átterjedt az egész házra. A szomszédok hívták a tűzoltókat. Jöttek is, sőt annyira siettek, hogy már útközben elkezdték kitolni, emelni a létrájukat. Le is szakítottak vele minden létező elektromos vezetékeket, az egész környék órákig villanyáram és telefon nélkül maradt.
Hosszú hetek, hónapok teltek el. Mindenkit hazaengedtek a kórházból, a házat újjáépítették, a rendőrök új autót kaptak, az élet újra visszazökkent a rendes kerékvágásba. Körülbelül egy év múlva a család otthon TV-t nézett, az időjárás jelentésben pedig éppen hideg éjszakát jósoltak. A férj megkérdezte a feleségét, mit gondol, nem kellene-e behozniuk a palántákat éjszakára. Az asszony erre szó nélkül lelőtte.